Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


RIPORT AZ ISKOLÁBAN

2011.03.20

A minap, telefonhívást kaptam. A vonal végén egy magabiztos hangú lány, bemutatkozás után arra kért, hogy készíthetnének-e velem egy riportot, mint az 1956 Magyar Nemzetőrség tagjával. Ha én vagyok nektek a fontos, akkor nincs akadálya. Kiderült, hogy a telefonszámot az 1956 Magyar Nemzetőrség honlapján találta, (1956magyarnemzetorseg.shp.hu) ahol én vagyok az információs tiszt. Lelkesedésére jellemző, hogy még a lakásomra is kijöttek volna. Mivel éppen iskolai időszakuk van, vállaltam, hogy inkább a helyszínre megyek a XVII. kerületben levő Balassi Bálint 8 osztályos gimnáziumba. Mivel egyenruhában mentem, hamar megismertek, majd bemutatkozott a háttérmunkát végző 11.-osztályos Littai Fanni, akivel már telefonon beszéltem és a 12.-es Berei Dániel, aki a kérdezőm lett a későbbiek során. Elmondták, hogy egy projektben (nem tudják a magyar megfelelőjét) vesznek részt, amelynek az a célja, hogy oktatási segédanyagként szerepeljen a Közép és Kelet – Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány felhasználásában. Az Idegen Szavak és Kifejezések Szótára szerint: PROJEKT= tudományos hosszútávú tervezet, a kutatási főirányok kijelölése. Ezért nem szeretem ezt a kifejezést, mert ez így, sosem igaz, ahogy az meg van tudományosan fogalmazva. Az elkészült riportok, A Terror Háza kezelésébe kerülnek.

Az emlékpontok.hu internetes portálon utána néztem, hogy ezeket a riportokat, milyen célra kívánnak fölhasználni, de a hátteret, igazán nem tudtam földeríteni. Azt állapítottam meg, hogy valakik kíváncsiak, hogy ki, hogyan emlékszik még vissza 1956-ra, résztvevőként, vagy szemlélőként. Akkor, a szemlélődésért is gumibot járt. Egyik alkalommal, az öcsémmel és az unokaöcsémmel néztük a Vasbolt kirakatát. Odajön egy rendőr, és ellentmondást nem tűrően mondja: nem tudjátok, hogy két embernél többen nem lehettek együtt? Mi, válaszolni akartunk, de akkor már a fejünkre kaptuk a gumibotütéseket. Akkor nem tudtuk, hogy Budapesten a hasonló korú gyermekek milyen bátrak voltak, csakhogy ők nem visszaütöttek, hanem visszalőttek. Mivel nem voltam tevékeny résztvevője a forradalomnak és a szabadságharcnak, így arról beszéltem, amit láttam, hallottam és ezekből milyen következtetéseket vontam le. Szerencsére, vannak még közöttünk élő „56-osok, mint v.lvg. Dömötör Zoltán nemzetőr vezérezredes, v. lvg. Máriási György nemzetőr altábornagy Weinhardt Vilmos nemzetőr ezredes, és még többen. Jó, hogy az ő véleményükre is kíváncsiak voltak a gyerekek, mert tőlük, azt hallhatták, ahogy ők megélték a forradalmat, hiszen az iskolákban szűkszavúan nyilatkoznak ma is a tananyagok, csupán ma már nem ellenforradalomnak nevezik, mivel a történelmet időnként újraértelmezik azok, akik eddig az ellenkezőjét állították, de lényeg, a hatalomban maradás. De az lenne a jó, ha ezeket a riportokat, a magyar nemzet érdekében, olyan személyek és intézmények dolgoznának föl, aki számára első, a nemzeti érdek, nem pedig a nemzeti múlt kisajátítása. A riport elészülte után, én is tettem föl kérdéseket a két fiatalnak.

Berei Dánielt arról kérdeztem, hogy hogyan lett ő iskolai riporter?

Mindig vonzott az írás, az újság írás, és már két éve, igyekszem is én is írni, hiszen sportriporter szeretnék lenni. Két éve vagyok tagja a Diák Újságírói Egyletnek. Futballmérkőzésekre járok, tudósítok róluk egy kis újságban, összefoglalókat készítek, interjúkat készítek labdarúgókkal. 2010-ben, Molnár Zsolt tanár úr, a Történelem Munkaközösség elnöke, meghirdette ezt a programot, amiben feladatot vállaltam. Azért jelentkeztem, mert szeretném gyakorolni az interjúkészítést.

Littai Fanni elmondja, hogy ő nem riporternek készül, bár korábban még voltak ilyen tervei is. Ő, jelenleg a háttérmunkát végzi, és igyekszik olyan riportalanyokat földeríteni, akik hajlandóak a fölkért témában számukra nyilatkozni.

Kérdeztem tőlük, hogy hány riportot fognak készíteni, és ebből már mennyi készült el, és milyen következtetést tudtak ezekből levonni?

16 tanuló vesz részt e munkában és pár hónap alatt, 50 riportot kell elkészíteniük. A mi csoportunknak, 25 riportot kell elkészítenie, és ebből már 11 riport el is készült. 6 filmen, már az utómunkát is elvégeztük. Ezek a riportok, kutatási és oktatási segédanyagként lesznek felhasználva a megrendelők által. Az eddigi munkának már mi is látjuk a hasznát, hiszen új ismeretanyaggal bővül a tudásunk, mert a riportok során az ellentétes véleményeket is megismerhettünk, ami a múlt megismerésében segít eligazodni. Hiszen 1956 megítélésében hallottunk mindkét oldalról értékelést úgy, ahogy a riportalanyunk akkor megélte. Legnagyobb élményünk eddig, a Dömötör Zoltánnal, és a Máriási Györggyel készített interjú volt, hiszen elmondásaik számunkra hitelesen adta vissza, az akkori történéseket.

 

6pr1.jpg

A képen Littai Fanni és Berei Dániel látható.

 

Littai Fannitól kérdezem, hogy kinek kell leadniuk az elkészült riportokat?

 Elmondja, hogy ez egy EU-s projekt, amit a Terror Háza Múzeum felügyelete alatt végeznek. Az interjúkat nekik küldik el, és ők rendelkeznek felette kutatási és oktatási célból. Ezek az interjúk, föl fognak kerülni a világhálóra, és mindenki által hozzáférhetők lesznek. A www.emlékpontok.hu oldalon lesznek majd láthatók.

Az érettségi után, én a túrizmus irányát figyelembe véve szeretnék tovább tanulni. Az iskola nevét is idegen szóval fejezte volna ki, de kértem, hogy keressen magyar megfelelő kifejezést, hiszen az idegen szavak, az idegen érdekű gondolkozás elősegítői. A magyar ember pedig ha lehet, a magyar szavakat részesítse előnyben az idegennel szemben, hiszen ez is erősíti a nemzeti egységet, mert nemhiába mondták eleink, hogy „nyelvében él a nemzet”. Tudják ők ezt, de nem erre tanítják őket az iskolák és a médiák. Fanni, a túrizmust az elmaradott kistérségek megmaradása és fejlődése érdekében szeretné alkalmazni, ezzel is munkalehetőséget biztosítva az ott lakóknak, hogy ne kelljen elvándorolniuk, az érdeklődők figyelmét pedig szeretné irántuk fölkelteni.

Arra hívtam föl a figyelmüket, hogy az üzleti szellemet, a magyar nemzet érdekében hasznosítsák, ezzel is erősítsék a nemzeti szellemű gondolkozást, a nemzeti összetartozás érzését, hiszen nemcsak az én jövőm a tét, hanem főleg az övéké, a fiataloké, aki ne hagyja itt az országot, hanem egymással összefogva valósítsák meg a nemzeti akaratot. A családjának, Cserhátszentivánban van egy gyermektáboruk, és nyaranta ő is ott szokott dolgozni, és célja ugyanaz, amiről én is beszéltem nekik. Ismeri a kis falvak nehéz helyzetét, és azt reméli, hogy a kis falvakat a túrizmus is segítheti, igaz, ehhez a feladathoz a falu lakóinak is fel kell nőniük. Abban is reménykedik, hogy a kirándulók vásárolnak is házakat, hogy a kis falvaknak több legyen az esélyük a túlélésre.

Több dologról beszélgettünk még, hiszen beszéltek a terveikről, de azzal is tisztában vannak, hogy nem biztos, hogy céljaik megvalósulnak, de mindent igyekeznek megtenni, ami tőlük telik. A politikáról nem beszélnek, hiszen még nincs tapasztalatuk. Erről csak annyit tudnak, amiről a szüleikkel beszélnek, és amit a TV-kből hallottak. Életszemléletük, most van alakulóban. Sok sikert kívánok nekik is, és a magyar nemzet minden tagjának, hiszen sorsunk a saját kezünkben van, éppen ezért tennivalónk van, nem is kevés.

 

2011. 03. 03-án.

Bencze Pali

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.