Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.01.10

ELJÖTTÜNK PARANCSNOK

Ma, 2009. 12. 30-án, Gödön emlékeztünk nemzetőr bajtársaimmal az egykori Corvin közi Kép parancsnok emlékszobra előtt, mivel ma van a kivégzésének (1957. 12. 30) az 52. évfordulója. Egykor ezt a tisztelgő látogatást Zahorán Sándor szervezte meg, aki sajnos szintén elhagyott bennünket, mert ezt akarta a Teremtő, ma azonban a POFOSZ részéről Kiss Imre bajtársunk vállalta a szervezést. Köszönet neki, hiszen nélküle, ma talán nem is jött volna létre ez a találkozó. Bár ködös, nyálkás idő volt, viszonylag jó időben, sajnos csak kevesen jöttünk össze, pedig az iskolák vezetőinek a figyelmét is fölhívta a tisztelgő látogatásra Kiss Imre. Minél jobban múlik az idő, annál nagyobb a felejtés, pedig emlékezni kellene, azokra a bátor harcosokra, akik helytálltak, amíg lehetett, különösen akkor, amikor még Iván Kovács László volt a parancsnok. Azt gondolom, hogy a helyiek részéről kellene a jövőben a szervezést ismét visszavenni, mert az egykori ’56-osok egyre jobban fogynak, és utánpótlás híján úgy tanítják a múltat, ahogy a politikai érdek megkívánja. Sajnos, nem jöttek a fiatalok, és volt olyan igazgató, aki kijelentette, hogy nem foglalkoznak a politikával, a múltra való emlékezés pedig a politikához kötődik. Szomorú, hogy ilyen kijelentések is elhangozhatnak, bár ma ezen sem lehet csodálkozni, ugyanakkor az X-et biztosan ő is odateszi a választáskor, de a garanciát nem követeli majd meg most sem, de tudnia kell, hogy garancia nélküli szavazatáért mindenki felelősséggel tartozik. Sok fiatal, szinte semmit sem tud 1956-ról, hogy miért áldozták annyian az életüket, akik maradtak, azoknak a megtorlás lett a jutalmuk, ugyanakkor 200000 magyar jobb jövőt remélve, elhagyta az országot, és elmentek azok is, akik még taníthatták volna a mai fiatalokat is. Azóta fölnőtt két generáció, de őket már arra nevelték, hogy minek beszélni a múltról, hiszen attól félnek ma is, hogy a nemzetnek ismét tartása lesz. Bár a szocializmus romba dőlt, de az egykori gyilkosok fiai, unokái, ma is azt az eszmei vonalat képviselik, csupán a módszerek változtak. Akik egykor hittek egy jobb jövőben, és a büntetés letöltése után szabadlábra kerültek, még ma is hiába reménykednek, mert a többség, ma is a bizonytalan túlélést választja, és nem is akarja érvényesíteni az elméletben még meglevő jogait, a múlt hiteles ismeretére. Így az államhatalom bitorlói, ebek harmincadjára szedik szét az országot, és mindent idegen kézbe adnak. Azért jó, hogy ma is találkoztam olyan egykori harcosokkal, akik ki merik nyitni a szájukat. Kiss Imre megnyitója, és a nemzeti Himnuszunk eléneklése után, v. Ország György nemzetőr őrnagy bajtársam ismerteti röviden az egykori parancsnok akkori tetteit, páthuzamot vonva a mával. –
 
Tisztelgés a hős parancsnok előtt.
 
Kedves Parancsnok úr! Eltelt egy év, és mi újra emlékezünk. Hazánk gazdaságilag és erkölcsileg romokban. Az akkori hazaárulók átmentették magukat. Demokraták ébresztő! – vonyítják, de közben minden antidemokratikus eszközt bevetnek a nép ellen. Ti tudnátok mit kell tenni! Te ott voltál az első puskalövésnél a rádió előtt. Október. 24 reggele már a Corvin közben talált, ahol hamar parancsnoknak választottak. A harcokban végig bátor és sportszerű voltál, vérbeli sportolóhoz méltóan. Nem engedted az önbíráskodást. Mindig figyeltél kis harcosaidra. Volt, akire – látva, hogy fázik – a saját kabátodat terítetted. A forradalom leverése után röpcédulákat állítottál elő, és terjesztettél. 1957 február végén illegális párt szervezésébe fogtál. Belső ellenfeleid árulással vádoltak, de a cáfolatot Vida Ferenc vérbíró adta, aki 1957. december 29-én halálra ítélt, amit december 30-án végre is hajtottak. Egyik barátom kérdezte – Mit értünk el; fegyverszünetet? Nem, nem barátom. A forradalom az én és sokunk szemében egy óriási győzelem volt. Egy pár napra legyőztük a világ minden gonoszát. Nekik idő kellett, hogy felálljanak a kiütésből, és még mindig meg-megroggyannak 1956 hallatán. Majd ha egyszer lesz egy igazságos világ, rólatok, ’56-os hősökről lesznek elnevezve az égbolt csillagai. Az egyik legfényesebb te leszel Iván Kovács László, de fényesen ragyog majd Gérecz Attiláé, Tóth Ilonkáé, Fáncsik Gyurié, Ekrem Kemálé, István Éváé, és a többi pesti srácé.
 
- majd az egykori Corvin közi kis vagány, Balogh Árpád mondja el visszaemlékezését Iván Kép Kovács László kálváriájáról. Előzetesen már több egykori Corvin közi harcos véleményére voltam kíváncsi, hogy mint egykori megélői, hogyan emlékeznek hogy mi is az igazság az 1956. október 30-ai parancsnokváltással kapcsolatban? Máriássi György szerint, nem volt választás, csupán Márton András ezredes akart megszabadulni Iván Kovács László parancsnoktól, aki nem akart engedelmeskedni a felajánlkozó főtisztnek. Weinhardt Vilmos is arról beszél, hogy Iván Kovács László a tetteivel érdemelte ki a parancsnoki címet. De olvastam arról is, hogy a leendő honvédelmi miniszteri posztról is vita volt, hogy Maléter, vagy Márton András legyen-e a javasolt személy, vagy Solymosi János páncélos alezredes, akit a rádióhoz vezényeltek, de megtagadta azt a parancsot, hogy honfitársaira lőjön. Iván Kovács László, Maléter mellett szavazott, a Pongrátzok pedig Márton András mellett. Arra még nem találtam adatot, hogy ha nem Maléter, akkor Márton András lett volna-e a Honvédelmi miniszter, de talán a magyar nemzet szempontjából Solymosi János lehetett volna a legjobb, de azt hiszem, hogy ő sem tudta volna győzelemre vinni a forradalmunkat, hiába volt nagyszerű katona, mert magunkra hagytak bennünket. Szerencsére élnek még egykori Corvin köziek, akik még emlékeznek. Ennek a kényes kérdésnek a felvetése nagyon is aktuális, hiszen az írások főleg Pongrátz Gergelyt igazolva jelentek meg, vagy az őt támogatók részéről, hiszen a még élő Arany Tibor is árulónak tartja Iván Kovács László egykori parancsnokot, bár azt is elmondja, hogy nincs arra bizonyíték, hogy egykor „D” tiszt lett volna. Természetesen, más egykori résztvevőnek is megadom a lehetőséget, hogy elmondja a véleményét, hiszen Márton András egykori ezredes talán még ma is köztünk él. Hogy ő ezt megúszta, de talán egykor azt is elmondja, hogy hogyan. Nem én akarom elmondani az igazságot, de a nyilatkozatokat, véleményeket szeretném mégis összegezni, hogy ez a fehér folt is kerüljön az őt megillető helyére, hiszen a történelmi tisztánlátásra szükség lesz ezután is.    E kis bevezető után,
Balogh Árpád, az egykori Corvin közi „kis vagány” beszél egykori parancsnokáról és a máig nem eléggé tisztázott parancsnokváltásról, ami az ő nézetükben inkább puccs volt, mintsem tisztességes választás. Hiszen Iván Kovács László ezt megelőzően már elzavarta a helyszínről Márton Andrást, akit ÁVO-s ezredesnek nevezett. Két napra rá, amikor a parancsnok és több embere a Gyűjtőfogházba indultak a foglyokat kiszabadítani, akkor jött vissza Márton András – kérdés, vajon tudta-e, hogy nincs itt Iván Kovács – és akkor zajlott le a jobbára gyermek harcosok között a szavazás. Pongrátz Gergely javára úgy dőlt el 7:6 arányban a választás, hogy a Pongrátzok is szavaztak. Később Pongrátz Gergely le is tartóztatta Iván Kovácsot, de akkora volt a felzúdulás, hogy szabadon engedte, s ekkor a volt parancsnok elhagyta a Corvin közt. Szó volt arról is, hogy Iván Kovács Lászlót fölakasztották, a Pongrátz fiúk pedig mind a hatan, sőt édesanyjuk és egyetlen nővérük is kijutott az országból, de a Corvin-köz volt parancsnoka mártírhalált halt, s ezáltal tisztázta magát: nem lehetett áruló!
Folytatás az emlékező beszédből: Folytatás az emlékező beszédben: Tisztelettel köszöntöm a Kép megjelenteket. Iván Kovács Lászlóval kapcsolatosan, van tartozásunk. Közvetlen azoknak, akik egykor harcostársai voltunk, mert egészen Október 30-áig, A parancsnok, Iván Kovács volt. Ekkor, bizonyos féltékenységek, mint a magyar népnél mindenhol, mindenkor, féltékenységből elkezdték suttogni, hogy Iván Kovács áruló. Október 30-án délután, amikor Pongrátz Gergely lett a főparancsnok, este letartóztatta az addigi főparancsnokot, mondván, hogy áruló. Az akkori miniszterelnök küldte Malétert, hogy vegye föl a kapcsolatot a Corvin köziekkel. 28-án, hajnalban a Corvin és a Kilián laktanya tűzharcban állt egymással, amikor 28-án 13 órakor Nagy Imre bejelentette, hogy győzött a forradalom, ugyanakkor nevezte ki Maléter Pált honvédelmi miniszterré. A Kilián laktanyában, akkor munkaszolgálatosok voltak. Márton Andrást 10 éven keresztül ostoroztam, hogy mondja el a valóságot, és egy CD lemezen van tárolva az általa ismertetett véleménye. Végső soron, ellenőrizni lehet az itt elmondottakat is, hogy igaz-e amit most mondtam. Balogh Árpád egy kis előzményként azt is elmondja, hogy Ukrajna területén 4 hadosztály katona állomásozott abból a célból, hogy ha Lengyelországban kitör a forradalom, gyorsan el lehessen fojtani. De Gomulka a lengyel helyzetet azzal oldotta meg, hogy Gdanskban közéjük lövetett a népének. Hruscsov, ezt a négy hadosztályt így, Magyarország ellen használta föl.
Befejezésként Antal József nemzetőr ezredes bajtársunk elszavalta Tamási Lajos: Piros vér a pesti utcákon c. versét, és Dénes János egykori Kőbányai Munkástanács elnök is megemlékezett az egykori parancsnokról.
Bízom abban, hogy egyre többen lesznek kíváncsiak 1956 hiteles történetére is, még azok is, akik ellenforradalomnak ismerik.
 
 
 
Bencze Pali a krónikás és nemzetőr.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.