Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Atilla vonal péceli Hősei

2009.12.14
Ismét emlékezni ment az 1956 Magyar Nemzetőrség, ezúttal Pécelre, hogy emlékezzünk a II. Világháború utóvédharcaiban életüket áldozó, katonai esküjükhöz hű hős katonáinkról.

Az idő múlik, az érdek változik, de a haza szeretete marad. Ezek a katonák tudták, hogy nem nyerhetnek, mégis a legdrágábbat, az életüket adták hazájukért és családjukért, hiszen ismerték a „felszabadítók” bárisnya éhségét. Fontos megemlíteni, hogy a katonák egy része, fiatal levente volt, tizenéves. Kérdezlek benneteket mai fiatalok, hogy milyen áldozatot hoznátok ma hazátokért, családotokért, mert a mentalitást ismerve, kétségeim vannak.

 

Kép

 

A Milleneumi Nemzeti Hagyományőrző Alapítvány, Szokolay Zoltán vezetésével szervezte meg a mai megemlékezést, amely a katolikus templomban kezdődött Kótai Róbert tábori pap misézésével, aki a Vitézi Rend lobogója mögött vonult be a templomba. Bizony, elég gyér volt az érdeklődés, de mit várhatunk a hívőktől, amikor az MSZP-s vezetésű önkormányzat az emlékezést ugyanúgy nem támogatta, mint a Jobbik kettős kereszt állítását.
A temetőben, már szinte csak a vendégek voltunk, amikor Szokolai Zoltán elmondta emlékező beszédét nem először, de reméli, hogy nem is utoljára. Idézek beszédéből, pedig érdemes lenne az egészet leírni. „Több, mint öt évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy megadassék a tisztelet azoknak a honvédeknek, akik esküjükhöz hűen védték hazájukat…. Akkor és ott úgy látszott, hogy az élet van a halálért, de ma már mindannyian megértjük, hogy a halál van az életért, egy háború utáni jobb életért…..Az itt nyugvó kiskatonák nem tudhatták, hogy milyen jövő vár hazánkra az ő halálukat követően. Talán jobb is nekik, hogy nem tudták…..A „felszabadítók” egy, a magyar nép számára idegen életformát és világfelfogást igyekeztek elfogadtatni, amit szovjet típusú belügyi szervek erőltettek is, aminek egyik oka lett 1956 forradalma. Tudjuk, hogy ez is hogyan végződött. Újabb tizenéves halottakkal, akik hazájukat szerették volna megvédeni az elnyomókkal szemben…..De 1989 után, az elit már szabadnak, demokratikusnak tünteti fel magát, és most az utódok akarják Magyarország javát, de most már minden javát. Mi meg maradunk, ahol vagyunk.
De térjünk vissza hőseinkhez, hiszen számukra megállt az idő, mi meg hozzájuk jöttünk.
Köszönjük, hogy hívtatok, köszönjük, hogy még most is bíztatok bennünk. De bocsássátok meg nekünk, hogy mi sem voltunk elegen, mert bennünket is újra, meg újra legyőz a túlerő, és nem tudjuk megvédeni hazánkat az idegenektől. De mi is megpróbáljuk a lehetetlent, hiszen mi még élünk!” De a fiataljaink mit is akarnak, kire hallgatnak? 1944-1956 fiataljai igen, 2009 fiataljai mit tennének? Ugye, bennetek is bízhatunk?
Dr. Ravasz István történész is fölveti a kérdést, hogy vajon miért álltunk ellen a szovjet támadásnak? Védtük a hazát, védtük szeretteinket, mert ismertük őket. Több esetet mond, én pedig ebből egyet idézek. Ő idéz egy kiadás előtt álló emlékiratból: Az egyik zászlóalj által védett terület légópincéjében volt egy áldott állapotban levő nő. Pontosan akkor szült, amikor a fejük fölött átment a front. 3-4 órás lehetett a kis újszülött, amikor az oroszok bementek abba a pincébe, ahol ők voltak, és az emlékirat tanulsága szerint tízegynéhányan erőszakolták meg a kismamát, amibe bele is halt, és a felsíró gyermeket egy géppisztoly tusájával hallgattatták el, így ő sem élte túl. Ezek után, nem számolva a veszteségekkel, a hősi halottakkal, annak a zászlóaljak a megmaradt katonái, önkéntesek és fiatalok, önként mentek ellentámadásba és egy teljes háztömböt tisztítottak meg az oroszoktól, hadifogoly ejtése nélkül.
Majd Lányi Zsolt az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának nyugalmazott elnöke is mondott egy kis megemlékezést a hadsereg nélküli Magyarországról, az okokról. Akkor, katonáink azért áldozták életüket, hogy minél tovább akadályozzák a későbbi megszállók előretörését, hiszen ismerték őket, hogy hogyan fogják megbecsteleníteni asszonyainkat, lányainkat. Egy katona, az nem politikus, hanem egy hős, aki védi a hazát, esküjéhez híven. Ezek a katonák, itt haltak meg hazájukat védve.
Vajon a hazát, hol kell védeni?- mondja tovább. Afganisztánban, Irakban, Nikkóziában? Nem, mert a Hazát itthon kell védeni, hiszen a Haza veszélybe kerülhet bármikor, de most nincs, aki védje, hiszen még a tartalékos képzés is megszűnt 1990 óta. A honvédségnek más feladata is volna. Csöndesen, de ha kell, hangosan is, hagy jegyezzem meg, hogy bizony, igaza van. De kérdezem is, hogy miért nem számoltak ezzel, amikor a NATO-ba léptették az országot? Ön nem volt azok között, akik Hazánk honvédségének a sorsáról döntöttek? Vajon kinek az érdekét erősítették, amikor lemondtak a Hon védelméről? Vajon a következő kormány, a hibás döntést felismerve, mit fog tenni azért, hogy katonáink ne más népek szabadsága ellen harcoljanak idegen érdeket szolgálva, hanem ha kell, hazánkért, itthon tegyenek meg mindent, esküjükhöz híven. Jövő ilyenkor, beszéljünk már erről is, hiszen újra fogunk találkozni itt, ha a Teremtőnk, mi, és mások is akarják!
Emlékezünk, emlékezünk, de mit is teszünk, hogy ne csak emlék, hanem jövőképünk is legyen?
 
A nemzet iránti tisztelettel: Bencze Pál tudóstó és nemzetőr.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Fórum

(Tisztelt Vasvári Gábor, 2010.11.24 18:01)

Ha szeretne külön topicot nyitni az Ön/Önök által szervezett megemlékezésekről, programokról azt a honlap "Agóra - Fórum" menüjében megteheti! Itt áttekinthetőbben tudja követni az esetleges hozzászólásokat, üdvözlettel :Adam

vasvari.gabor@freemail.hu

(Vasvári Gábor, 2010.11.24 17:17)

Kedves Pali Bátyám!
Szeretném pontosítani az általad leírtakat. A megemlékezést Füzy Árpi barátunk halála (2004.) óta én szervezem, az alapítvány összes többi rendezvényével együtt. Mindez persze nem semmit nem von le Szokolay Zoli barátom rendszeres segítségének az értékéből! Az idén is a hagyományoknak megfelelően megemlékezünk az Attila-vonal hőseiről!
A múlt évtől eltérően, újra az önkormányzattal közösen rendezzük! Új polgármesterünk van, a képviselők nagy része kicserélődött! A jelek szerint más a hozzáállásuk!
Az alábbi linkre kattintva megnézheted a 2009-es megemlékezésről készített filmet, valamint azon az oldalon sok, alapítványunkkal kapcsolatos videót lehet megtekinteni!

http://www.video-tar.hu/video/civil-szervezetek/2010/01/28/hosok-emleknapja.html

Az idei megemlékezés:
2010. december 11-én 10 órakor kezdődik a hagyományoknak megfelelően a katolikus templomban misével, majd a temetőben folytatódik!
Szeretettel várunk mindenkit!
Üdvözlettel: Vasvári Gábor ügyv.ig.

Tisztelt Bajtársam

(benczepali1945@freemail.hu, 2010.11.18 14:18)

> Tisztelt Bajtársam Mivel nem
> tudom a nevedet, így szólítalak. Köszönöm a hozzászólásodat, hiszen
> országunk földarabolásának helyszíneként, valóban nem a helyiség nevét,
> hanem azt a kastélyt szoktuk emlegetn (Nagy-Trianon kastély folyosója)i,
> ahol aláíratták velünk az országunk földarabolásáról szóló nagyhatalmi
> döntést, amelyet a háttérhatalom zsidó tanácsadói sugallatára hoztak, hiszen
> előre megígérték, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát föl fogják
> darabolni.Mégegyszer megköszönöm a kiigazítást, és legközelebb
> figyelmesebben fogalmazom meg ezzel kapcsolatos írásaimat.Üdvözlettel:
> Bencze Pál nemzetőr ezredes

--------------------------------------------------------------------------------


1135.Budapest. Lehel út 26.

(64577 ( editorhu.hatyka@gmail.com.), 2010.11.17 12:41)

Tisztelt Bencze ezredes Úr! Nagy tisztelettel adózom elődeinknek, de pontosítást szeretnék a hozzászóláshoz.
Azon szerencsések közé tartozom, akik Versailles-ben a fekete és gyászos nevű " Trianon " kastélyokat személyesen felkereshettem a munkám során.Ti. kettő van belőle - sajnos - a kis és a nagy kastély. Jelenleg is látogatható és a magyar újságírókat külön tisztelettel fogadják, de csak ha franciául tudnak társalogni. A legkevésbé " akarnak" angolul kommunikálni, de németül még megszólalni sem ildomos, igaz kicsit érthető !! Az a furcsa hogy sokan a gyászos eseményt Trianoninak említik, holott az Versaillesként lépett a történelmünkbe. Bajtársi tisztelettel: HaL

benczepali1945@freemail.hu

(Bencze Pál, 2010.05.10 09:02)

Kedves Sári Bálint
Köszönöm az észrevételedet, de ebből azt látom, hogy többet tudsz mint én. E megemlékezésen, nemzetőrként vettem részt, és mint a Világ Magyarsága nevű nemzeti hetilap tudósítója, meg is írhattam. Pécelről én sem tudok többet, hiszen azt sem tudtam, hogy van Trianoni emlékműve. Köszönöm, hogy erre fölhívtad a figyelmemet. Lennél szives közölni, hogy ez merre található? A történetéről annyit, hogy megpróbálok ennek utánanézni, és ha tudlak, az eredményről tájékoztatlak. Addig is köszönöm türelmedet, és megköszönöm érdeklődésedet a cikkem iránt. Bajtársi és nemzettársi üdvözlettel: Bencze Pál nemzetőr ezredes

jó kérdés

(AdamJ, 2010.05.07 10:07)

Kedves Bálint! Személyesen nem tudok választ adni kérdésedre de jeleztem Palinak kérdésed!

sa.balint@freemail.hu

(Sári Bálint, 2010.05.06 21:54)

Véletlenül találtam rá túristaként a Trianoni emlékműre. Két órája kattintgatok a péceli lapokon, de nem találok rá az emlékmű létesítésének történetére. Miért nincs a péceli főlapokon az emlékmű leírása vagy linkje?