Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.11.29

Az 1956 Magyar Nemzetőrség Budapesti Ifjúsági Csapatának programja.

A Magyar Világ 2009. november 5., XI. évfolyam, 45. számának 6. oldalán jelent meg v. Ország György nemzetőr őrnagy bajtársam figyelemfelhívója az 1956 Magyar Nemzetőrség Ifjúsági szervezetének megalakulási tervezetéről.
Az ifjúsági szervezet megalakítását az élet tette szükségessé, hiszen az 1956 Magyar Nemzetőrség alapító tagjai többnyire már idős emberek, és szükségünk van azon fiatalok nevelésére, akik az â01956-os hagyományt tovább viszik.
Hogy azt a lyukas zászlót, amelyet 1956-ban azért szabadítottak meg a sarló-kalapácsos címertől, hogy a világ tudomására hozzák nemzetünk újabb függetlenségi törekvését, nekünk és a nálunk fiatalabb korosztálynak kell továbbvinnie mindaddig, ameddig országunk függetlensége helyre nem áll. Hogy ez mikor következik be, az azon múlik, hogy meg tudjuk-e teremteni a nemzeti egységet, a közös gondolkozást. Ahhoz viszont magunk közül kell kinevelnünk, majd kiválasztanunk olyan hiteles embereket, akiknek szavát és szándékát a benne bízók, nem vonják kétségbe. Akkor, 1956-ban, a szovjet tiporta el a nemzet szabadságvágyát, ma a nemzetközi cionizmus, nem a fegyver, hanem a szó eszközével. De ha visszatérünk 1848-49-es forradalmunkhoz és szabadságharcunkhoz, azt is eltiporták a Habsburg osztrákok, igaz, a cári Oroszország segítségével, de minden, nemzetet elnyomó uralom olyan, hogy ha gyengének bizonyul, azok segítségét kéri, akiknek hasonló az érdekük és a problémájuk. A későbbi hadsereg alapjai, ott is a nemzetőrök voltak, és az akkor írott â01ENemzetőr dal-tâ01D ma is szívesen énekeljük, hiszen a magyar lelkületünket adja vissza. A magyar nemzet, soha, senkinek az országát nem kívánta elfoglalni, és a jövőben sem ez a célunk, de természetes igény, a történelmi Magyarország egységének a helyreállítása a Szent Korona Tan alapján. Hogy e maradék kis országunk se kerülhessen teljesen idegen kézre, hosszú távon, a belső nemzeti szövetség mellett, keresnünk kell a csonka határokon kívül olyan szövetségeseket, akik e törekvésünkben erkölcsileg segítségünkre lehetnek. Szeretném, ha ez a most alakuló ifjúsági szervezet, hosszú távon e törekvést magáévá tenné, és meg tudná oldani, valósítani. Természetes ellenségünk minden, nemzetünket elnyomó belső és külső rendszer, amely ellen ma is többet tehetnénk, hogy nemzetünknek folyamatosan ne nemzetét, nemzeti érdekeit eláruló kormányai legyenek, hanem olyanok, akik valóban a nemzet érdekeit képviselik. Minden nemzeti függetlenségi törekvés jó szervezést és kemény, kitartó munkát igényel, amihez elsősorban a nemzetben való gondolkodás szükségeltetik. Hogy a jövőben vetett bizalmunk sikeres lehessen, meg kell tanulnunk a pártoktól független, nemzeti gondolkodást. A pártok, saját választási sikereik érdekében, megosztják az embereket, mondhatjuk úgy is, hogy egymás ellen fordítják. Pedig a pártszimpatizánsoknak is azon kell elgondolkozniuk, hogy melyek azok a közös pontok, közös sorskérdések, amiket a pártok, eddig sem oldottak meg ígéreteik ellenére, és a siker reményében eddig sem lépett föl ellenük senki, hiszen senkit nem vontak felelősségre közülük. Miért? Mert nincs nemzeti egység, amely kikényszeríthetné a választási ígéretek betartását! Szükségünk van a nemzet minden olyan tagjára, fiatalra, öregre egyaránt, akik felismerik e változtatás szükségszerűségét, és megtanulják ismét, hogy az egymás iránti bizalom akkor állhat ismét helyre, ha ügyeink intézésére, magunk közül, olyan személyeket választunk, akik képesek a közös ügyeink képviseletére, a mi hathatós támogatásunkkal. Mert, nekünk is van feladatunk, hiszen ahhoz, hogy képviselőnk sikeres lehessen, együtt kell dolgoznunk vele, és nem korlátlan felhatalmazást adnunk neki, mert a visszaélés lehetősége fennáll, hiszen ma, nem az erkölcs szabályozza a közgondolkodást, hanem az egyéni érdek. A törvénykezés alapja, ne az érdek, a szűk csoport érdek, hanem az, az erkölcs legyen, amelynek mindannyiónkban megvan az alapja. A nemzetben való gondolkodás, a közösséget tekinti elsődlegesnek, és az egyénnek, a közösségen belül kell megtalálnia a helyét, hogy közülünk, (a magyar nemzet tagjai közül) mindig a legrátermettebbek legyenek az irányító helyeken, a közösségi érdek képviselésére.
   Ehhez, ismernünk kell hiteles történelmi múltunkat, ami azoknak a feladata legyen, akik a fiatalokkal ezt meg is tudják érteni, és szerettetni, és főleg el is hitetni, hogy nem finn-ugorok vagyunk, hanem Atilla és Árpád népe.
    Erkölcsi és vallási kérdésekben is a múltból kell tanulnunk, hiszen nemzeti hagyományaink mindig ezen ősi erkölcsökre épültek. Javasolnám ehhez, Tácsi István: A MAGYAROK ISTENE, AZ ŐSI-NAPISTEN ÚJRA FÉNYLIK c. kétkötetes történelmi olvasókönyvét olvasni és tanulmányozni. Internetes elérhetősége: taacsiistvan@fibermail.hu
De lehet minden olyan írás, amely múltunk hitelesnek tartott történetével foglakozik. Neveket csak azért nem sorolok, mert szerencsénkre sok van belőlük, de aki majd a fiatalok közvetlen felkészítését végzi, Ő úgyis ajánlja az általa legjobbnak tartott művet, műveket.
    Éppen ezért, ápoljuk hagyományainkat, tartsuk állandó emlékezetünkben azon elődeink tetteit és neveit, akik hazánkért, nemzetünkért, a legdrágábbat, az életüket is adták, mert jelenleg kevesen vagyunk, akik ugyanezt, lelkiismeretükre hallgatva megismételnék, hiszen a régi erényeket fölváltotta az erénytelenség, a múlttal nem törődés, a mának élés. Ugye, ti is ismeritek a mai példaképeket? Ezek kellenek nekünk?
    Ahhoz, hogy történelmi hagyományainkat helyileg is megismerjük, helyszíni kirándulásokat kell szerveznünk országunk egész területén, és a hely történelmét a legjobban ismerő szakember előadása után elevenedhet fel bennünk történelmi múltunk már-már elfelejtett mozzanatai.
   1956 hiteles történetét is meg kell ismernünk, főleg még élő szemtanúk elbeszélései és hiteles dokumentumok alapján, még akkor is, ha ezek az elbeszélések egy-egy mozzanatai forradalmunknak. Vegyük a fáradságot, és dolgozzuk fel környezetünk 56-os történetét is. A ma képernyőre kerülő történészek, a mai politikának megfelelően elemzik az akkori történéseket, ok-okozati alapon, hiszen ők, az okozók leszármazottai, illetve azoknak a képviselői. Ne feledkezzünk meg a sok áldozatról, akik, ameddig tehették, hősiesen ellenálltak, és halálukkal a feledés homályába kerültek, mert elbukott forradalmunk. A 301-es parcellában is nyugszik 113 olyan fiatal, (köztük egy csecsemő is, akit az édesanyja a börtönben szült meg, de legyengülten nem tudta táplálni, így a csöppség éhen halt) akiknek a nevét, talán soha nem fogjuk megismerni. De mi, mindig, főleg az évfordulók idején, látogassuk meg őket, és ne sajnáljunk tőlük legalább egy-egy szál virágot tiszteletünk jeléül lerakni a sírjukra, vagy oda, amit annak hiszünk. Környezetünkben, keressük, a még élő egykori harcosokat, hogy az utókor számára, legalább mi emlékezzünk róluk, hiszen az általunk ismertetett hiteles adatok alapján biztosan állíthatjuk majd, hogy 1956-os megmozdulásunk, igazi erkölcsi forradalom volt, és nem mi fogtunk fegyvert és lőttünk vele először, hanem az élet kényszerített rá, hogy önvédelmünk érdekében használjuk is azt.
A megtorlás, most is, mint 1848-49-ben, azokat sújtotta, akik igyekeztek helytállni. A bátrabbakat halálra, (bár a halálos ítéleteket is vaktában osztogatták) a segítőket súlyos börtönévekre és utána is életüket megrontó hátrányokkal büntette a Kádár korszak, mint előtte Haynau és a Bach korszak. Igaz, bizonyos rehabilitációk már megtörténtek, de most is az adófizetők pénzéből történik a jogos kárpótlás, és nem az okozók számláiból. Hatalmi pozíciókban most is azoknak az elveknek a képviselői ülnek, akik akkor is, most is az Internacionálét énekelték, éneklik.
     Azóta fölnőtt két generáció, de a mai napig nem ismerhetjük meg azok névsorát sem, akik 1956. október 25-én a békés ünneplőkre lőttek a Kossuth téren. Akiket már megismertünk, azok is élik világukat, de ők ágyban párnák közt halhattak meg, de az áldozatok névsora még nagyon hiányos. Fiatalok! Aki nem ismeri a múltját és nincs is igénye rá, annak mások írják, mert az ő jövőjük ezt kívánja. Nincs is igényetek rá, hogy meghallgassátok a még élőket, hogy legalább azt ti leírnátok az általuk elmondottakat? Látjátok, én meghallgatom az egykori résztvevőket, és krónikásként le is írom számotokra. Nem látjátok a párhuzamot 1956 és 2006 között, hogy az utóbbi október 23-ai szemkilövésekért se vontak még felelősségre senkit? De megemlíthetem a 2006. szeptember 18-án történt Petíció beolvasási kísérlet utáni úgynevezett â01ETV ostromotâ01D is, amikor a provokátorokat nem vonták felelősségre, csak azokat, akik őket követték és közülük, 17 személyt már el is ítéltek. De mikor fogják felelősségre vonni az öszödi beszéd elmondóját, a nemzetünk gyalázóját, vagy a petíció átvételének megtagadóját? Ezen eseményeknek, már Ti, mai fiatalok is ismerői vagytok, többen pedig szenvedői. Nem érdekel benneteket az igazság? Mikor lesztek már képesek az együttgondolkozásra, nem a Ti jövőtök a tét?
    Fogy a nemzet, mit tesztek azért, hogy ne fogyjunk tovább? Elfogadjátok az egyneműek házasságát, és a közeli hozzátartozók házasságát, hogy mi is korcsosuljunk, a felhívást a törvény által, hogy a fiatal nő meddővé tetesse magát, hogy csak fogyjunk, csak fogyjunk, mert nincs helyünk a Kárpát medencében, hiszen kell a hely az új honfoglalóknak? Nem azon kellene gondolkoznotok, hogy az élet értelme a család, a családban felnövekvő sok-sok magyar gyerek, akik majd ápolják hagyományainkat, és nemzeti irányítás mellett dolgoznak a nemzet felemelkedéséért?
Mindenkori kormányunk, a nemzeti érdeket és ne a nemzetközit képviselje.
   Várunk minden olyan nemzettársunkat, közös hazánk sorsának jobbra fordítása érdekében tenni akaró fiatalt, aki együtt akar tenni a Ti jövőtök jobbá tételében.
Ha úgy gondoljátok, hogy köztünk a helyetek jelentkezzetek nálam egy rövid szándéknyilatkozattal és önéletrajzzal. Írjátok le, hogy mit tudtok, mit kívántok tenni jövőtök érdekében közösen, az 1848-as, az 1956-os és 2006-os erkölcsi forradalmunk eszmei szellemének a továbbvitele érdekében.
Amiről írtam, ez egy keret, amit Nektek kell tartalommal megtöltenetek, hiszen nem én fogom megmondani, hogy nektek mi a jó. Ezt, döntsétek el Ti, hogy azt a vonalat képviselhessem jelenlegi parancsnokként, amire Ti felhatalmaztok, és a sikerhez hozzáteszitek azt a munkát, amire képesek vagytok saját jövőtök érdekében. Mert tanuljátok meg, hogy a jövőtök olyan lesz, amennyi munkát képesek lesztek érte vállalni! De amit vállaltok, azt szeretném számon is kérni, hiszen a befektetett munka, ha előbb nem is, de hosszútávon meg fog térülni. Éppen ezért, nem várok gyors eredményt, de a sikerben bízok. Tudom, hogy az idősebbek, velem értenek egyet, éppen ezért kérem az Ő segítségüket is, de most, és ez után is, a ti jövőtök a tét. Akarjátok, hogy legyen magyar jövőtök? Ehhez, mindenkitől önfegyelem, kitartás, egymás tisztelete és csapatban való gondolkozás kell, mert ez nélkül nem lehet meg a várt eredmény!
A leírtakat lehet bővíteni az egyén kreativitásának megfelelően.
Amit írtam, én komolyan gondolom, és Ti?
 
Elérhetőségem:
Mobil: 06 20 935-4877.
Internet elérhetőségem: benczepali1945@freemail.hu
Levelezési címemet akkor közlöm, ha szükség lesz rá.
Nemzettársi és bajtársi üdvözlettel:
 
Az 56 Magyar Nemzetőrség Budapesti Ifjúsági csapatának parancsnoka.
 
Budapest, 2009. 11. 22-én.
 
Bencze Pál nemzetőr alezredes
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.