Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A GYILKOSOK, MA IS KÖZTÜNK ÉLNEK

2009.12.14

Ismét emlékezni ment az 1956 Magyar Nemzetőrség vezérkara, velük én is. Most, Salgótarjánba, hiszen ma (december 08-án 11:15-kor) 53 éve annak, hogy a gyilkosok sortüzétől 131-en nem térhettek haza szeretteikhez többé. Igaz, már megemlékezhetünk halottainkról, de gyilkosaikat még most sem nevezhetjük meg, pedig még köztünk élnek felelősségre vonás nélkül. Vagy ha igen, akkor „na és” a válasz, mert még mindig az a hatalmi elit van az élen, aki az egykori gyilkosoknak a jogutód pártja, és eszméinek megújított képviselője. Igazságot még most sem szolgáltatnak az áldozatoknak, mert Európa jogszolgáltatása is egygyökerű lett. Nem volt rendszerváltás, (bár erről kinek-kinek lehet más véleménye is) de még igazságszolgáltatás sem, hiszen ezek háborús bűnök, amik nem évülhetnek el. Mártírjaink emléke nem halványulhat, ezt elsősorban az áldozatok hozzátartozói, és egykori barátai ne hagyják halványulni. Nálunk is érvényes kell, legyen a „mondd el fiadnak…”, csak mi nem bosszút akarunk, hanem igazságot, hiszen itt, nem igazság történt, történik, hanem az igazságért küzdők elleni bosszúból gyilkoltak. Gyilkosoknak pedig nem jár a bocsánat! Dehogynem, csak nem tőlünk. Hogy ez mikor valósulhat meg, az nem rajtam, hanem rajtunk múlik!

 

Kép

 

 

Az úton, elemeztük a politikai helyzetet, mint máskor is. Bajtársaim bizakodóak a jövő évi választásokat illetően is, én azonban visszafogottabb vagyok, mert nem szavazok olyan pártra, amely nem garantálja az ígéret betartását. Aki pártokra szavaz, annak osztoznia kell a felelősségben is, hiszen szavazatoddal kötelezettséget is vállalsz magadra, éspedig olyat, amit nem te irányítsz. Jól gondold meg bajtársam, hogy kire miért szavazol, szabsz-e feltételt, mert ha nem, akkor ezután is egy maradsz a naivak között! Kérdezem hangosan, bár én tudni vélem a választ is, hogy pártok irányítják Magyarország sorsát, vagy ők, már csak mások akaratának a végrehajtásában asszisztensek, végrehajtók? Miért is látogatta meg őket elie wiesel? Nem a pártoktól várom a nemzet sorsának jobbra fordítását, hanem magától a nemzettől, ha megtanulja, hogy nem egymásból, hanem egymásért kell munkálkodnunk. Most, hol tartunk az összefogásban, az egy akarat érvényesítésében? Jövő ilyenkor, nézzük meg, kinek lett igaza!
 Szitáló esőben meg is érkeztünk Salgótarjánba, ahol már vártak bennünket a Nógrád megyei bajtársak.
Ez a nap, Salgótarjánban, Városi Gyásznap.
16:00-kor az Acélgyári úti Szent József Plébánia Templomban a katolikus, az evangélikus és a református papok Istentiszteletet tartottak az áldozatok lelki üdvéért, majd utána főleg fiatalok részvételével, kezükben fáklyával, fegyelmezetten vonultak a December 8. Emlékparkba. Az érkezőket, a Kohász Fúvószenekar fogadta, és melléjük sorakozott fel  A GYILKOSOK KÖZTÜNK ÉLNEK! feliratú transzparenst tartók csoportja, néhány áldozat emléktáblájával együtt.
Az első beszédet Bérczesi Mihályné, a POFOSZ Nógrád Megyei Szervezetének elnöke olvasta fel. Nem felejtünk, mert nem adtak rá lehetőséget azok, akik miatt emlékezünk. A gyilkosok közül, senki nem mondott még annyit sem, hogy hibáztam, nem kellett volna köztük lennem, nem kellett volna meghúznom a ravaszt. A bírósági tárgyalásokon, is csupán a parancs teljesítését ismerték el. Kedvenc mondásuk volt, hogy „holnapra megforgatjuk a világot”, de aki ebben nem volt partner, az így járt, mint a helyiek. A POFOSZ tagjai nem szorgalmazzák már a büntetőjogi felelősséget, hiszen az ítéletek elmaradása, a rendszerváltás súlyos hiányosságai közé sorolhatók. Csupán azt akarjuk, hogy a bűnösök, nevükön neveztessenek.
Megjegyzésként annyit hagy tehessek hozzá, hogy „kegyelmet nem kértünk, nem is adtak, de mi sem fogunk adni”- mondják a megtorlást túlélő egykori elítéltek. Felejtsünk, megbocsássunk a gyilkosoknak? Nem, nem, soha! Mert gyilkos és áldozat, egy földben nem nyughat!
131 áldozata és ennél is több sebesült lett az eredménye a pufajkások és a megszálló szovjet katonai alakulatok sortüzének. A tüntetők, két politikai okból fogva tartott munkásember kiengedését követelték a rendőrségtől. A felelősséget nem vállalták a gyilkosok, hanem a Munkástanácsokra hárították.
Nézem az áldozatok emléktábláját, és szomorú szívvel kell megállapítanom, hogy hol van az áldozatok többségének a neve, hiszen itt, csak 47 nevet olvastam, amely az 1996-os levéltári adatokra hivatkozik. Azt gondolom, hogy itt is van, mit pótolni. Ezzel meddig vártok, hiszen már ma is késésben vagytok a pótlásával, mert nektek is van feladatotok. Ne engedjétek feledni áldozataitokat! Ma, 2009-et írunk, és a hiányzó 84 név, lesz pótolva valamikor? Ha valakik megküldik a még hiányzó neveket a szerkesztőség címére, vállalom a közvetítést az önkormányzat felé.
Majd Pálfy Margit színművésznő nagy átéléssel adott elő két Márai Sándor által írt költeményt. A Hazám, és a Halotti beszédet.
Majd Székyné dr. Sztémi Melinda polgármesterasszony mondta el emlékező beszédét, ami számomra szokványos volt, bár a tényeket sorolta. A három szín lobogók mellé, tegyetek három esküvést! Sírásból esnek tiszta könnyek, a zsarnokság gyűlöletét, s fogadalmat. Kezdte és ezzel fejezte be. Mi is legyen az a három esküvés, amitől a szabadság megvalósul? Hogyan, kikkel és mikor?
Utána következett különböző szervezetek tiszteletadási koszorúzása. Egyes szervezetek tapsot, míg az MSZP koszorúzói erőteljes füttyöt kaptak. De nézzük csak, a gyilkos utódpárt nevében, három fiatal koszorúzott. Az idősek, átadták a helyüket, vagy nem merték vállalni a megvetés hangját? De hagy kérdezzem némán e három fiataltól is: ismeritek a történelmet, tudjátok, hogy mire vállalkoztatok? Mert ha nem, akkor az hiba, de ha mégis tudjátok, hogy mit tettek elődpártotok urai, akkor bűn volt vállalni helyettük a felelősséget. Olyan fiatalnak látszottatok, párttagok vagytok ti egyáltalán? Akik ezt szóvá tették, azokon meg nem mosolyogni kellene, hanem elgondolkozni, hogy milyen jövőt is akartok magatoknak és a magyar nemzetnek, ha képesek vagytok nemzetben gondolkozni. Ti mégis azt mondtátok, hogy nincs mit szégyellenetek.
 
A Szózat eléneklése után, a bemondó befejezettnek nyilvánította a megemlékezést. De ekkor jött Murányi Levente a Jobbik alelnöke, aki elmondta beszédét a fogyatkozó emlékezők felé. Kérdeztem is a bemondó urat, hogy mi volt ez? Nem volt bejelentve a felszólaló, vagy a szervezés nem vállalta a Jobbikot? Azt a választ kaptam, hogy nem volt bejelentve. Az igazságot, csak az érintettek tudják.

Hát, így múlt el ez a megemlékezés is, ahol az 1956 Magyar Nemzetőrség ismét eljött, hogy tisztelegjen az áldozatok előtt. Mert mi sem felejtünk, hiszen van mit nem felejteni! Mi, ismerjük 1956 történtét, hiszen közülünk többen előbb megélői, később szenvedői lettek, így tudjuk, hogy mi az EMLÉKEZNI!

 

Az emléktáblán levő egykori áldozatok nevei az 1996-os levéltári adatok alapján:

 

  1. ANGYAL PÁL
  2. BALÁZS JÓZSEF
  3. BÁRTFAI JÓZSEF
  4. BENKŐ IMRE
  5. DÜMMEL TIBOR
  6. DÁVID LAJOS
  7. FEKETE IMRE NÁNDOR
  8. FEKETE JÓZSEF
  9. FÉNYES ILONA
  10. FÉNYES SÁNDOR
  11. GÁLFI JÁNOS
  12. GUBÁNYI FERENC
  13. HAVASI LÁSZLÓ
  14. JÓNÁS JÁNOS
  15. KAKUK JÓZSEF
  16. KISS GÁBOR
  17. KISS ISTVÁN
  18. KLUTKA JÓZSEF
  19. KOCKA LÁSZLÓ
  20. KOSLÉBER LÁSZLÓ
  21. KOSTYÁL ENDRE
  22. KRUPA JÁNOS
  23. MIHÁLYI ILONA
  24. MOLNÁR JÓZSEFNÉ sz. CSISZÁR GIZELLA
  25. MOLNÁR ZSIGMOND
  26. NAGY BÉLÁNÉ sz. BOZÓ MAGDOLNA
  27. NAGY SÁNDOR
  28. NÉMETH FERENC
  29. PALLAI JÓZSEF
  30. PERES ILONA
  31. SZTRADOS ISTVÁN
  32. SÁLY MIKLÓS
  33. SZABÓ GYULA
  34. SZABÓ JÁNOS
  35. SZARVAS PÁL
  36. SZŐKE ZOLTÁNNÉ sz. LANTOS ILONA
  37. TELEK ERZSÉBET
  38. TELEK ILONA
  39. TÓTH ANDRÁS
  40. TÓTH SÁNDOR sz. Bagjasalja
  41. TÓTH SÁNDOR sz. Karancskeszi
  42. VÁMOS JÓZSEFNÉ sz. VARGA JOLÁN
  43. CSORBÁNSZKI REZSŐ
  44. VÉCSEK ILONA
  45. DR. VÁGNER JENŐNÉ sz. DOBROVSZKI SAROLTA
  46. ZACH JÓZSEF

 

Bencze Pali a tudósító és nemzetőr.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.