Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.01.29

ESKÜVŐ

Egyik nemzetőr társamtól esküvői meghívót kaptam a 2010. június 12-én 15 órakor tartandó szertartásra a Nagyvárad-Őssi Református Egyházközségben tartandó esküvőre, valamint az azt követő vacsorára. Hagy áruljam el gyorsan a nevüket is: Zsigmond Barna Katalin nemzetőr főhadnagy és Zsigmond László Mihály nemzetőr százados bajtársak, szűk családi körben, ma esküdnek, ill. esküdtek örök hűséget egymásnak, az egyházi előírásnak megfelelően, bár a polgári házasságkötés már évekkel ezelőtt megtörtént, amelynek Istentől kapott áldása egy közös fiú, és egy ikerpár aranyos leányzó.

 

esk1.jpg

 

Jó azt látni, hogy ők nem az anyagi nehézségre hivatkozva egykéznek, hanem szeretik a nagycsaládot, hiszen a nemzetre is gondolnak, mert hosszútávon Magyarország is azé lesz, aki belakja. Lacinál ez egyébként sem szokatlan, hiszen ő nagycsaládban nőtt föl. Jól mondta egykor Márton Áron püspök is, hogy Erdély azé lesz, aki belakja. Mi az eredmény? Többségében nem a magyar nemzet fiai lakják Erdélyt sem, de lassan statisztika kérdése lesz, hogy a csonka hazában is mennyiek vagyunk magyarok, és nem azok lesznek-e többségben, akiket ma kisebbségnek neveznek, és azok is többen lesznek, akik e káosz létrehozói voltak.

Mivel főparancsnokunk a meghívásnak hivatalos okból kifolyólag nem tudott eleget tenni, személyes megbízottként, én képviseltem az 1956 Magyar Nemzetőrséget. Örömmel tettem eleget a meghívásnak és a megbízásnak, így most legalább nem csak átutazóban, hanem egy kicsit belülről is láthatom azt az ősi várost, amelyet még Szent László királyunk alapított. Amit láttam, az, kétarcú, vagy talán többarcú is, mivel láttam szépen épülő városrészeket, de láttam elhanyagolt lakótelepeket, gödrös utcákat, görbe villamos síneket fura megállókkal, furcsa számozásokat járatszámként, olyan utcákat, ahol nincsenek utcanevek. Azt gondolva, hogy itt is az egyéni érdek határozza meg az esztelen járatszámokat, mint nálunk Budapesten. Mert kérdezem, mennyivel lett jobb Budapesten a közlekedés az új számozások által, kinek lett ebből haszna? De vajon, melyik kormány meri majd felelősségre vonni azokat, akik elherdálták az állam pénzét, mert nem az állam az a rossz gazda, hanem azok, aki nem a népet szolgálják, hanem idegen érdeket akarnak szolgálni, hűségesebben, mint a nemzetet.  Láttam sok ortodox templomot, de egynek a csúcsán, büszkén lengette a szél a román zászlót. Nálunk, mikor láthatok ilyet, hogy a magyar zászló büszkén loboghasson ne csak épületeken, hanem bárhol is, az emberi kezekben, nemzeti szimbólumként, amikor a rend őrei sem tapossák? Nem is beszélve az Árpádsávosról. De eljön ennek is az ideje, ha nagyon akarjuk. Én, akarom!

 

esk2.jpg

 

E kis bevezető után térjünk vissza a bajtársakhoz:

Csak a közvetlen rokonság jött össze, de közülük is többen már régen látták egymást, így alkalom volt e kis összejövetel egy kis beszélgetésre, a gyerekeknek pedig egy kis játékra, szertelenségre. Ahogy a vőlegény édesanyjával megismerkedtem, nemrég elhunyt édesanyám jutott az eszembe, hiszen ő is úgy várta gyermekeit, mint Ilona asszony, és igyekezett szeretettel szólni mindenkihez, mindenre volt védő, megbocsátó magyarázata. Nem engedett el engem sem egy kis ajándék nélkül, pedig ő is olyan szegény, mint az én édesanyám volt. Köszönöm Neki a megtiszteltetést. Istenünk áldása kísérje őt is sokáig, hiszen legalább van, aki a családot összetartja. Megint kérdezem, hogy a jövőben hány nagycsaládos összejövetel lehet az egykézések által? Láttam az örömöt a szemeikben, amikor v. Geréb Miklós tiszteletestől átvették a házasságkötési okmányt. Örömmel teljesítettem én is a főparancsnokunktól kapott parancsot, amely feladatomul szabta meg őrnaggyá előléptetése átadását, amelyet az eddig végzett tevékenységével érdemelt ki a bajtársam. Gratulálunk az 1956 Magyar Nemzetőrség nevében, és további sikert, sikereket kívánunk úgy a munkában, mint a magánéletben. Esküvő után, helyi szokás szerint, vagy a várba, vagy a szökőkúthoz szoktak elmenni fényképezkedni. Most, a várba nem mentünk, bár szívesen megnéztem volna. Amikor a szökőkutakhoz érkertünk, már mások is voltak előttünk, de oly nagy volt az a park, hogy nekünk is jutott hely, így több fotót is készítettünk. Nemzetőr egyenruhám egy kis feltűnést keltett, de talán egy kis bizalmatlanságot is, hiszen bizalmatlanul fogadta az egyik pár, amikor őket is meg szerettem volna örökíteni, csupán tiszteletből. Ugyanakkor, mások meg érdeklődéssel nézték, páran meg is szólítottak, érdeklődve, hogy milyen egyenruhát viselek? Beszéltem nekik 1956-ról, amikor 1956. október 30-án azért alapították meg hivatalosan a karszalaggal megkülönböztetett Nemzetőrséget, hogy legyen,

 aki vigyázzon a rendre, majd a győzelem után olyan fegyveres testület váltsa fel a megtorló államrendőrséget, akik a népüket védték volna. Szerencsére, a Kádár kormány nem oszlatta föl a nemzetőrséget, de minden egyes tagját megbüntette, többet kivégeztetett, többen a megtorlás áldozatai lettek. A mai egyenruhánk, már az újjáalakulásunk óta lett megtervezve, amelyet rájuk emlékezve, is büszkén viselünk, hátha elérkezik az, az idő is, amikor feladatunk, nemzetünk védelme lesz. E neves eseményen se feledkezzünk meg róluk sem, akik életüket adták népünk szabadságáért és emléküket őrizzük meg az utókor számára.

 

esk3.jpg

 

Tisztelettel a nemzet, és egykori elődeim iránt: Bencze Pál nemzetőr ezredes

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.