Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Baráti látogatás Varga Józsefnél Dánszentmiklóson

2011.10.03

Már vagy három éve ismerjük egymást, és régen meghívott vendéglátóm egy baráti látogatásra. Ismeretségünk Gyergyószárhegyen kezdődött, amikor a Magyar Világ Baráti társaságával faültetésen voltunk Farcádon és a Gyergyószárhegyi kolostornál.

 

bp1.png

 

Ő hozta a gyümölcsfákat, mert Ervin atya úgy döntött, hogy miért ne ehessenek a gyermekotthon lakói saját termésű almát. Mivel Jóska segítőkész ember, ingyen hozta a gyümölcsfákat, mi meg ingyen ültettük el. Ismerőseim mondták is, hogy ők ingyen, nem dolgoznának senkinek. Ma divatos úgy a kezet nyújtani, hogy csak adjanak. Azért sokan vagyunk, akik nem azonosulnak az ilyen gondolattal, és igenis, egy nemes célt segítve, ki is kivesszük a részünket, mert mi először befektetünk, hogy a nemzetben gondolkodók a későbbiek során leszedhessék a termést, hiszen azért áll így az ország is, mert lepusztították az élősködők.
Hosszas egyeztetés után, mégiscsak sikerült a találkozó náluk, Dánszentmiklóson. Ragyogó napsütés volt szeptember 25-én, így ameddig a száraz gyümölcsfatörzs kellemes illatú tüze lobogott a szürkemarhapörkölt Varga módra készülő bogrács alatt, addig mi kilátogattunk a határba egy kis almát szedni, meg őszi határszemlét tartani. Persze, hogy el ne felejtsem, azért addig Weidli Józsi barátunk ápolta a tüzet, amíg mi a határjáráson voltunk. Erre is nagy a szárazság, de lassan törni lehet a kukoricát, bár láttam már olyan takarmányszínt is, ahol ömlesztett állapotban volt rengeteg szemes kukorica. Nagyon szépek a kiültetésre váró alma csemeték, a krumpliföldet meg egy kicsit meg is kellett locsolni, hogy a száraz földből ki lehessen szedni. Az almatermés a tavaszi fagy miatt, nagyon gyenge volt, de a fiatal kiültetett almafák meg a cserebogár inváziót sínylették meg, mivel az EU-s szabály szerint, nem használhattak olyan permetszert, ami ellenük hatékony lenne. Sok lábon kell állnia a mezőgazdaságban dolgozó embernek, hogy talpon is tudjon maradni.
Amikorra hazajöttünk, az asszonyok megfőzték a burgonyát is, majd megettük a finom ebédet az udvaron. Ahol a Nap ért bennünket, ott igencsak meleg volt, de az árnyékos helyen, a női lábakra fel kellett húzni a zoknit. Beszélgetés közben, szó került a múltról, és Jóska beszélt arról is, hogy hogyan menekült meg az édesapja a Don kanyarból, és a négy testvér, épen hazaérkezhetett. Mivel Weidli Józsi egy másik nemzetőr szervezet tagja, megtárgyaltuk, hogy milyen elvek alapján kellene egyesíteni a nemzetőrségeket. Mi, mindenben meg is egyeztünk, de arra csak reményünk van, hogy a szervezetek vezetőit is hasonló elvek késztetik a megegyezésre. Meghívás kaptunk a december 3-i dánszentmiklósi gyümölcs fesztiválra , de nemcsak mi, hanem a Magyar Világ Baráti társaság tagjai is, ahol Jóska szeretné, ha Rozgics Mária főszerkesztő asszonyunk lenne a szakácsnő. Az természetes is lenne, hiszen a gyergyószerhegyi faültetéseinken is ő a mi szakácsnőnk. Mi készülünk, mert szeretnénk ismét jól érezni magunkat.
 
Bencze Pali
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

rozalia_moricz@yahoo.com

(moricz rozalia, 2013.08.27 09:13)

finom ez a bogracsos
hogy mint van VARGA UR
regota nem hallotuk egymast
minden jot
MORICZ CSALAD