Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.06.28

A Forradalmárok tevékenységei

A Budafoki Forradalmi Bizottság vezetője id. Schmidt Vilmos kiskereskedő lett, de a tevékenység eszmei irányítója dr. Takács Pál főorvos volt. A FB. által megalakított Nemzetőrség vezetője ifj. Schmidt Vilmos lett, akinek nem ismerem a foglalkozását. Helyettesei: Márkus József és Keményfy Iván lettek. A forradalom bukása után, Keményfy Iván is elhagyta az országot, de mégis visszajött és illegalitásba vonult, -B.fok Kölcsey út 8-alatti lakásán- ameddig Stark Antal B.fok Kereszt út15 sz. alatti lakos, a pártjához hűséges MSZMP tag föl nem jelentette a rendőrségen 1961 februárjában. Erről számol be egy szigorúan titkos jelentés. Stark Antal, a bejelentésen túl, operatív segítséget is nyújtott az eredményes munkához és lakását is megfigyelőhelynek engedte át a nyomozók részére, sőt, ő is végzett megfigyelést, aminek következtében Keményfy Ivánt 1961. augusztus 2-án a rendőrség őrizetbe is vette. „Áldozatos munkáját” a politikai rendőrség 500 forinttal honorálta. Ezzel egyet is értett Dr. Tihanyi Sándor r. alezredes osztályvezető is.

A Nemzetőrségen belül 3 csoport működött:

Az „R” csoport, amely 20-25 főből állt. Feladatuk a forradalom számára veszélyes kommunisták és a bujkáló ávósok összeszedése volt, amit több-kevesebb sikerrel meg is oldottak. Sajnos, túlkapások itt is voltak.

A Közbiztonsági csoport, amely kb. 55 főből állt. Tagjai értelmiségiek, munkások, vagy azok gyermekei és olyan személyek, akiket a forradalmat leverők lumpenproletároknak neveztek.

Ők, együtt járőröztek, igazoltattak az átállt rendőrökkel, akiknek a vezetője Szén István r. alezredes és P. Kovács István r. százados voltak. Az átállt rendőrök alatt értendők azok a rendőrök, akik elveiktől függetlenül a szolgálati helyükön maradtak és a kiadott parancsot végrehajtották. Székhelyük a rendőrség épülete volt. A csoport egy részét, a rendőrség látta el fegyverekkel is.

A harmadik fegyveres szervezet a Hárosi honvédség volt, vezetője Mészáros István alezredes volt. Ők látták el a nemzetőröket lőszerrel és kézigránáttal. Arról is írnak, hogy ágyút is adtak, de ez azért egy kicsit bonyolultabb volt, mert az ágyúk, eredetileg a Jászberényi 50. tüzérezred állományába tartoztak, akiket a HM. fölrendelt Budapestre és egy részüket Nagytéténybe telepítette Pandol István tüzér százados vezetésével.

A „Szabadságharcosok” csoportja, akik együttműködtek ugyan ifj. Schmidt Vilmos nemzetőr parancsnokkal, de parancsnokságát nem fogadták el. Székhelyük a Kálvária hegy 20 alatti KIK épület volt. A tényleges parancsnokságot a Corvin közből idejött, de föl nem derített személy volt, a tényleges irányítást viszont Bencze József és Kosztka Emil végezte. Volt még több fegyveres csoport is Budafokon.

Nagytétényben is alakult egy Forradalmi Bizottság, amelynek a vezetője Hufnágel István kocsmáros volt. 15 fő volt a Bizottság létszáma. Ők is meghozták a saját határozatukat, amely a következő volt:

- A nemzetőrség megszervezése és megerősítése, hogy a szovjet csapatok ellen eredményesen vehessék fel a harcot.

-  A kommunista vezetők leváltására.

-  A megtartandó szabad választásokra, amelyből a Kommunista Pártot ki kell zárni.

-  A „Forradalom”teljes győzelméig” folytatandó sztrájkra.

-  Fényképek és más dokumentumok készítésére és gyűjtésére abból a célból, hogy azokat külföldre juttassák és hogy a lakosságot tájékoztatni tudják a szovjet csapatok és az államvédelmi szervek kegyetlenkedéseiről.

-  A Nagy Imre kormány bojkottálására, mivel azt még szocialista jellegűnek tekintették.

-  Nagytéténynek a XXII. kerülettől való elszakadására és a régi, régi burzsoá közigazgatási rendszernek – bíróval és főjegyzővel az élen – a visszaállítására.

A Nemzetőrség parancsnoka Dr. Fáy Ferenc lett. Ők, azért hamarabb kezdték meg a tevékenységüket, mert ők a Nagytétényi úton vonuló Hárosi honvédség katonáitól szedték el a fegyvereket, amit beszolgáltattak ugyan Mészáros alezredesnek, aki visszaadta nekik az elvett fegyvereket. Ekkor, Zrínyi János vezetésével a XXII. ker. Rendőrség épülethez vonultak páran abból a célból, hogy felszólítsák a rendőröket az átállásra, hiszen a nagytétényi rendőrök már az ő irányításuk alá tartoztak. Kopogásra kinyitották az épület ajtaját, de a rendőrök megmutatták nekik a felállított géppuskát és így a nemzetőrök visszavonultak. Ezek között volt a még élő Landi János nemzetőr is.

1956. 11. 04-én megindult a szovjet „Forgószél” nevű hadművelet, amelynek feladata a magyarországi forradalom eltiprása volt. Mivel a szovjet csapatok támadása nem a várt irányból jött, 11. 05-én a XXII. kerületi Nemzetőrök ifj. Schmidt Vilmos vezetésével kivonultak a Balatoni úton levő „S” kanyarhoz azzal a szándékkal, hogy feltartóztatják az érkező szovjet csapatokat. Nem tudom, hogy milyen megfontolásból lett ez a nekibuzdulás, hiszen semmi esélyük nem volt a szovjet csapatok feltartóztatására, mert akkor már majdnem teljes egészében leverték a forradalmat és a város belső területein voltak még szórványos ellenállások. Itt is csak ellenállások voltak, mert amikor komolyabb szovjet erő érkezett, otthagyták még az ágyúkat is. Igaz, addig sem sokat értek velük, hiszen akik értettek is volna hozzá, Miklós fhdgy. vezetésével hamar otthagyták őket, hiszen Ő, legalább tisztában volt az erőviszonyokkal, de a parancsot ebben az esetben is teljesítette. Ez a két ágyú is abból a készletből való, amikre Pandol szds. Somogyi szds. ezredparancsnok javaslatára kítűzte a fehér zászlókat, ifj. Schmidt Vilmos ezeket az ágyúkat a nagytétényi szérűskertből a Balatoni úti „S” kanyarhoz szállíttatta a katonákkal együtt.  Ebben a harcban, a nagytétényiek részéről Fáy Barnabás vezetésével, meg nem határozható létszámmal vettek részt puskákkal, géppisztolyokkal és szálfegyverekkel a nemzetőrök. 1956. 11. 05-én 11:00 körül a Nemzetőrök és Szabadságharcosok mintegy 20 főnyi felderítésre előreküldött egysége az „S” kanyarnál megtámadott egy Budapestről jövő szovjet gyártmányú ZIS tgk-t , amelyen szovjet katonák és szovjet egyenruhába öltözött ÁVH-sok utaztak, mert lőszerért akartak menni a Törökbálinti Mechanikai Művekhez. Ekkor egy sorozat szitává lőtte az egyik ÁVH-s századost.

De Budatétényben is alakult egy Forradalmi Bizottság – 1956. 10. 27-én - amelynek a vezetője Neményi László lett. Laborczi Sándor szabó lett a titkár, Romhányi Ferenc pedig titkár helyettes. A nemzetőrök parancsnoka először Szántó Albert, később Katona Károly lett. Somogyi János lett a gk. előadó, de ő áruló lett. Id. Dudás Károly lett a gazdasági felelős, Pete Károly pedig FB. tag lett.

A 7 fős rohambrigád parancsnoka pedig Szabó Mihály református papnövendék lett, aki gyűjtögette is az ÁVH-sokat.

1956. 11. 04-én feloszlott a Forradalmi Bizottság, a Nemzetőrség pedig Katona Károly vezetésével csatlakozott a budafokiakhoz és együtt harcoltak a Balatoni úti „S” kanyarban, majd a forradalom bukása után egy részük elhagyta az országot. A jó elhárítás és az ígéretek következtében Somogyi János a rendőrség informátora lett, Kulifai László pedig „Kerekes” fedőnévvel szintén.

 Itt érdemes megjegyezni, hogy a Baross Gábor telepiek sem voltak egységesek a szándékukat illetően.

Erről vallott a kihallgatása során id. Dudás Károly is.

Arra kérdésre, hogy mondja el, hogy a Baross Gábor telepi nemzetőrök egyes akcióiról milyen tapasztalatai vannak, Ő a következőket vallotta:

Elkívánom mondani, hogy a Nemzetőrségen belül és magán a Forradalmi Bizottságon belül is ellentétek voltak. A Nemzetőrség parancsnokául Neményi László, Szántó Albertet jelölte ki. A második Forradalmi Bizottság választása után lépett be Katona Károly is, aki a Nemzetőrségnek lett a parancsnoka amit én láttam.

Az újonnan megválasztott Katona Károly körül egy olyan csoport kezdett kialakulni, amelynek célja, homlok egyenesen ellenkezett a járőrszolgálatot ellátó nemzetőrökével. Tudok arról hogy egy alkalommal két államvédelmis beosztottat állított elő Katona Károly csoportja: egy férfit és egy nőt. A férfit Varga Andrásnak hívták, a nőt pedig Mezeinének, akink leánykori neve Bálint Ilona. Mezeiné a Damjanich utcában, Varga pedig a Bartók Béla úton lakik, a Diósárokban. Nevezett apósa, úgy tudom, hogy Kovács nevezetű. Ezeket a személyeket 1956. november 1-én éjszaka állították elő. További sorsukról azt tudom, hogy Neményi ellátta őket valami írással és naponta kellett járniuk a Nemzetőrégre jelentkezni. Tudtommal, nem bántották őket.

 Folytatnám még a vallomás felsorolását, de jelenleg olyan törvény van érvényben, hogy bizonyos információkat még a kutató sem ismerhet meg, 60 évvel az esemény megtörténte után. Hogy is van ez? Megemlékezünk a győzelemről és a bukásról, de a teljes igazságot nem ismerhetjük meg, mert a kitakart rész is vagy igaz, vagy nem! Várom kedves olvasóim hozzászólását, főleg azokét, aki ennek a kornak nemcsak résztvevője, hanem megélője is volt.

Szívesen írnék még id. Dudás Károly vallomásából is. Ha lesz rá igény, folytatom.

 

2016. június 21.

 

Bencze Pali

 

A POFOSZ 1956-os Hagyományőrzők

És az 1956-os Magyar Nemzetőrség tagja.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.