Bencze Pali emlékoldal

Kulcsár István 1956. 10. 23-a után kapcsolódott be a Berzencei út 13 alatt működő „Göndör” féle csoportba. Részt vett a IX. ker. kapitányság megtámadásában. 1956. 10. 26-án a rendőrség egységei harcoltak a Tompa út 9 számú házban is.

A nyomozási határozat megállapítja, hogy a Magyar Népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés vezetésének bűntette miatt indítottak ellene a nyomozást. 1956. október 27-28-a körül csatlakozott a Bp. IX. Ferenc tér 15 alatt működő „Göndör” álnév alatt működő fegyveres forradalmi csoporthoz.

V-141774/3. Nagy Elek és társai nevezetű vizsgálati dossziéban található anyag róla, de kihallgatási jegyzőkönyvet eddig egyet sem találtam, csupán egy bírósági ítéletet.

A Budapesti Fővárosi Bíróság gyorsított külön tanácsa Budapesten 1957. évi június hó 17, 19, 21, 24, 28. napján és július hó 1, 3, 4, 8, 9, 11, 15, 17, 19, 22 és 23. napján tartott részben nyilvános, részben zárt tárgyalások alapján meghozta, majd 1957. évi július 29. napján kihirdette a következőt

A „PILISSZENTIVÁNI BÁNYÁSZBRIGÁD” OROSZLÁNYI PERBEN ELÍTÉLT VÁDLOTTJAI.

Ez az írás, bár kutatási adatokra épült, emléket kíván állítani Neubrand Rezső egykori nemzetőr dandártábornok bajtársamnak, akinek társa voltam az 1956 Magyar Nemzetőrségben. Mint több, még élő bajtársammal, vele is egy életriportot szerettem volna készíteni, de akkor nem gondoltam, hogy ezzel elkések. Így nem maradt más, mint az akkor készült írásokat tanulmányozva, emléket állítani Neki. Ebből kifolyólag másokról is írok. Talán segít a testvére Laci is, aki nagyon szerette a bátyját. Rezsőt én is egy nagyszerű bajtársnak ismertem meg, és írásomat az iránta való tisztelet miatt adom majd közre. A bányászbrigádról készített írásaimat többféle változatban készítettem el, mert így érdekesebbnek tartom, kutatási adatok alapján, a kb. 40 emberről, többféle megvilágításban írok, így ahol hasonlóság van, ott azonosság is van.

Talán ezek a sorok már a helytörténethez tartoznak, de szívesen írok róluk, elsősorban a fiatalok számára, hogy ne kelljen nekik ilyen sorsot megélniük és ha lehet, okuljanak e leírásokból is. A kihallgatók, nagy előszeretettel hallgatták ki a fiatalokat és igyekeztek megszerezni a bizalmukat, mert ezeket a gyerekeket könnyebben lehetett az előzőleg már megfigyelt személyekre állítani a sikeresebb felderítés érdekében.

Hajnalonként jártak a jeges kocsik, és voltak jeges lerakatok, ahova éjjel kellett a jeget kihordani. Budapesten, a jegesek az alsó 500-hoz tartoztak. Dolgoztam én maszeknál is, de az ötvenes években, maszek nem lehetett akárki. Egy ilyen maszekot fogtam ki, aki a kapitalista kizsákmányolás mintapéldánya is lehetett volna. Voltam fröccsöntő is, de ott legalább keresni is lehetett, de a májam nem bírta a vegyszert. Akkor volt egy ismerősöm, aki azt mondta, hogy miért nem tanulsz valamit?

A forradalom kitörése után, az ávósok is bujkáltak, mert ki itt volt, ki ott volt, vagy hazament, vagy titkolta, hogy otthon van. Borbély Mihály is. A XIII. utcában végeztem a járőr szolgálatot, amikor az egyik szomszédja szólt, hogy itthon tartózkodik az ávós. Ez az ember már nem él. Az egykori nyomozók - Kassai László és Tóth László, Csöme János -, (aki engem is letartóztatott) akik nyomozóként egykor foglalkoztak az ügyével, igazából nem tudja még most sem, hogy akkor ez volt-e az igazi nevük, hiszen tudatmódosítás már akkor is volt.